Hungarian Recordings

A füzet új.
A füzet új.

A füzetek újak.
A füzetek újak.

Ez (egy) új füzet.
Ez új füzet.

Ezek új füzetek.
Ezek új füzetek.

Az asztal alacsony.
Az asztal alacsony.

Az asztalok alacsonyak.
Az asztalok alacsonyak.

Az (egy) alacsony asztal.
Az alacsony asztal.

Azok alacsony asztalok.
Azok alacsony asztalok.

A kiadvány hetven rövid, a mindennapi élethez kapcsolódó szöveget közöl, amelyeket szövegértési és szókincsbővítő feladatok követnek. A szövegek a MagyarOK A1 fejezeteit egészítik ki tematikusan. Egyrészt azt szemléltetik, mi az, amit a diák már el tud mondani az adott témával kapcsolatban, másrészt arra adnak modelleket, hogy ezeket a tartalmakat milyen nyelvi elemek segítségével tudja közölni.

A szövegeket a nyelvtanuló modellként is használhatja saját írásos produktumaihoz.

A gyakorló oldalak olyan nyelvi jelenségeket is bemutatnak kontextusban, amelyek nehezen írhatók le szabályokkal, úgymint szórend, gyakori szavak és idiomatikus kifejezések. A feladatok segítségével a diák megfigyelheti és az aktív gyakorlás által elmélyítheti ezek használatát.

Az utolsó feladat pedig a MagyarOK nyílt korpusz használatára invitál, további lehetőséget adva a nyelvi elemek megfigyelésére.

Az utolsó oldal a legfontosabb szókincset Ez a rész egy oldalon foglalja össze. Az igéket piros színnel jelöltük, hogy a nyelvtanuló könnyebben megfigyelhesse a mondatok szórendjét

Akkoriban még nem körbe állítottuk őket, mint később. Sorokban álltak végig a mezőkön, legalábbis az acélkarók, amelyekhez odaláncolták őket, sorokban álltak, mert a növények nem voltak hajlamosak a katonás rendre. Ugy számítottuk, hogy vagy egy hónap múlva már levet nyerhetünk belőlük. Az este csöndes volt, szinte nem törte meg mas zaj, mint egy-egy triffid alkalamszerű dobolása. Walter kissé félrebillentett fejjel nézte őket. Kivette a szájából a pipát.
-Beszédesek ma este - állapította meg.
Ezt én képletesen értettem, ahogyan más is tette volna.
- Talán az idő miatt - mondtam. - Ha nem tévedek, száraz időben gyakrabban dobolnak.
Rám nézett, mosolygott.
- Te is többet beszélsz száraz időben?
- Én ugyan miért... kezdtem, aztán elhallgattam. - Csak nem gondolod komolyan, hogy bszélnek? kérdeztem az arckifejezését látva.
- Miért ne hinném?
- De hát ez bolondság. Beszélő növények!
- Bolondabb dolog, mint a járó növények?
A triffidekre meredtem, aztán Walterra.
- Nem hittem volna... kezdtem kételkedve.
- Próbálj egy kicsit elgondolkodni erről,miközben nézed őket. Kíváncsi leszek az eredményedre - mondta.
Érdekes volt, hogy a triffidekkel való mindenféle érintkezéseim során ez soha nem jutott eszembe. Nyilván előítéleteim voltak az ugynevezett szerelmi hívogatás elmélet. De attól kezdve, hogy Walter a fülembe tette a bogarat, az ott is maradt. Nem tudtam szabadulni az érzéstől, hogy valóban titkos üzeneteket dobolnak egymásnak.

A vadon szava Jack London amerikai író 1903-ban kiadott egyik legnépszerűbb regénye. A történet a XIX. században, a klondike-i aranyláz idején játszódik, amikor rendkívüli kereslete volt az erős szánhúzó kutyáknak. Buck, a 140 fontos, vastag bundájú gyönyörű kutya, Miller bíróék hatalmas birtokán királyként éli életét, amíg orvul elrabolják és eladják északra szánhúzó kutyának. Buck a kegyetlen körülmények hatására átalakul és a túlélésért folytatott harcból végül a vadon szabad, félelmetes királyaként kerül ki.

Szereplők
1. Vissza az ősi törvény birodalmába

Buck: A regény főszereplője. Izmos, edzett, négyéves kutya.

Miller bíró: Buck gazdája a Santa Clara-völgyben lévő birtokon.

Toots: Japán mopszli, Buck kutyatársa Miller bíró birtokán.

Ysabel: Kopasz mexikói, Buck kutyatársa Miller bíró birtokán.

Miller bíró fiai: Buck gyakran fürdött vagy vadászott velük.

Mollie és Alice: Miller bíró lányai, Buck elkísérte őket hosszú sétáikon.

Miller bíró unokái: Buck meglovagoltatta őket a hátán, vigyázott minden lépésükre.

Elmo: Buck apja. Hatalmas bernáthegyi kutya.

Shep: Buck anyja. Skót juhászkutya.

Manuel: Segédkertész Miller bíró birtokán, Buck elrablója.

Idegen: Megveszi Buckot Manuel-től és vonaton elszállítja San Franciscóba a főnökének.

Kocsmáros: Átveszi Buckot az idegentől, majd továbbküldi Seattle-be.

Kocsis: Seattle-ből szekéren viszi tovább Buckot.

Vörös szvetteres férfi: Majdnem halálra veri Buckot, hogy „kigyógyítsa” agressziójából.

Perrault: Francia-kanadai futárpostás. Megveszi Buckot a Vörös szvetterestől és hajón viszi Seattle-ből északra.

François: Francia-kanadai futárpostás kutyahajtó, félvér, Perrault-val dolgozik.

Curly: Jóindulatú újfundlandi kutya, Buck barátja. Perrault egyszerre veszi meg Buckkal.
Együtt utaznak északra. Hamarosan egy ádáz támadás áldozata lesz, miután barátsággal próbál közeledni egy eszkimó kutyához.

Spitz: François fogatának kezdeti vezérkutyája, Buck vetélytársa és ősellensége. Mindig harcol a többi kutyával. Buck a végén győzedelmeskedik felette.

Dave: François szánhúzó fogatának tagja. Később, mikor a félvér szakács átveszi a fogatot, a kimerítő hajtásban teljesen legyengül, és a félvér szakács kénytelen megválni tőle.

A Martin Eden Jack London regénye, amit karrierje csúcsán, 1909-ben írt.

Cselekménye

A könyv egy munkásosztálybeli matróz, Martin Eden életét mutatja be, aki egy nap találkozik élete szerelmével, Ruth Morse-zal. A lány egy meglehetősen gazdag családból származik. Martin egyszer kisegíti egy verekedésben Arthur Morse-t. Otthon bemutatja a családjának. Martin itt találkozik Ruth-tal.

Martin Eden elhatározza, hogy – bár tizenéves kora óta dolgozik – tanulni fog, hogy a lehető legkisebb társadalmi különbség közötte és az egyetemista lány között.

Elkezd írogatni, egyre több újsághoz beküldi a novelláit, kisebb regényeit és Ruth tanítani kezdi őt. Rengeteg életrajzi elem is megtalálható a könyvben, Jack London önéletrajzi könyvének is lehetne nevezni. Martin egyre többször jár könyvtárba és megismerkedik Herbert Spencer írásaival.

Szereplők

Martin Eden: A történet főszereplője. A munkásosztálybéli fiú. Matróz.
Ruth Morse: Martin szerelme. Egy gazdag családban él. Okleveles bölcsész.
Arthur Morse: Ruth bátyja. Martin kisegíti egy verekedés során.
Bernard Higgimbotham: Martin húgának férje. Tőle bérel szobát Martin.
Lizzie Conolly: Munkásosztályba tartozó lány. Egy konzervgyárban dolgozik. Martin kétszer találkozik vele.

Olyan vagyok mint a betörő, aki nem tud szabadulni, hanem kénytelen nyomorultul kirabolni nap nap után ugyanazt a házat - gondolta. - Ez a legszomorubb és legostobább része ennek az egész nyavalyás, kimeritő, kényelmetlen kalandnak! Ó, ha újra ott lehetnék a házamban nyájas tűzhelyem mellet és lámpám fényében!

Azt is gyakran kívánta, bárcsak eljuttathatna valamiféle segélykérő üzenetet a mágusnak, de persze ez is teljesen lehetetlen volt, és hamarosan rájött arra, ha valamit tenni kell, az Zsákos úrnak magának kell megtennie, egyedül és segítség nélkül.

Egyetemi értelmiségiek szintén fontos szerepet játszanak a Rendszer trükkjének
megvalósításában. Habár szeretnek a független gondolkodó képében tetszelegni, néhány
kivételtől eltekintve az intellektüelek korunk Amerikájának legtúlszocializáltabb,
legkonfromistább, legszelídebb, legelkényztetettebb, leginkább függő és háziasított, gerinctelen
csoportja. Következésképpen lázadói hajlamuk kifejezetten erős. De mivel alkalmatlanok a
független gondolkodásra, a lázadás számukra lehetetlen. Vagyis jól beszopják a Rendszer
trükkjét, ami megengedi nekik a polgárpukkasztást, és a lázadás illúzióját anélkül, hogy a
Rendszer alapértékeibe ütköznének.
Mivel ők az ifjabb generációk tanítói olyan pozícióban vannak, amellyel kijátszhatják a
Rendszer trükkjét a fiatalokon a "rasszizmus, kolonializmus, női egyenjogúság" sztereotíp
standardok felé orientálva lázadó impulzusaikat. A még fiatalabbak, akik még nem járnak
főiskolára a médiából tanulnak, vagy személyes kontaktus alapján az egyetemi lázadóktól a
"társadalmi igazságokról", utánozva őket. Egy fiatal kultúra fejlődik így ki ahol egy
sztereotipizált módja van a lázadásnak, ezt pedig az elődöktől tanulják: haj, ruhaviselet, és
egyéb hóbortok terjednek utánzás útján.

A tömegközlekedés szórakoztató és könnyű módja az embereknek, hogy együtt utazzanak. Segít nekünk eljutni olyan helyekre, mint az iskola, a bolt és a park. Buszok, vonatok és metrók példái a tömegközlekedésnek. Nagyok és színesek, és menő hangokat adnak.

A tömegközlekedés használata jó a Földünknek, mert segít tisztán tartani a levegőt. Amikor sokan utaznak együtt, kevesebb autó van az úton. Ez kevesebb szennyezést és forgalmat jelent. Ezenkívül pénzt takarítunk meg és új barátokra tehetünk szert.

Szóval, legközelebb, amikor valahová menned kell, próbálj meg [[busszal]] vagy vonattal menni. Nagyszerű kalandban lesz részed, segíted a Földet, és talán még egy új barátra is szert teszel!

Radnóti Miklós:
TÉTOVA ÓDA

Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem rejtett csillagrendszerét;
egy képben csak talán, s csupán a lényeget.
De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét,
és néha meg olyan, oly biztos és örök,
mint kőben a megkövesült csigaház.
A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött
s zizzenve röppenő kis álmokat vadász.
S még mindig nem tudom elmondani neked,
mit is jelent az nékem, hogy ha dolgozom,
óvó tekinteted érzem kezem felett.
Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom.
És holnap az egészet ujra kezdem,
mert annyit érek én, amennyit ér a szó
versemben s mert ez addig izgat engem,
míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó.
Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap, -
mit mondjak még? a tárgyak összenéznek
s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab
az asztalon és csöppje hull a méznek
s mint színarany golyó ragyog a teritőn,
s magától csendül egy üres vizespohár.
Boldog, mert véled él. S talán lesz még időm,
hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár.
Az álom hullongó sötétje meg-megérint,
elszáll, majd visszatér a homlokodra,
álmos szemed búcsúzva még felémint,
hajad kibomlik, szétterül lobogva,
s elalszol. Pillád hosszú árnya lebben.
Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág,
de benned alszom én is, nem vagy más világ,
S idáig hallom én, hogy változik a sok
rejtelmes, vékony, bölcs vonal
hűs tenyeredben.

Előre

Előre nézz csak.
Bízz a sorsban, magadban
és társaidban.

Nem mindig könnyű.
Nem lehet az, hisz sokat
szenved a világ.

Ne pazarold el
személyedre a kapott
szent energiát.

Szép az, ha szépet
teszel. Jutalmad nem más:
ennek tudata.

Élvezetre vágysz?
Nem kaptál már eleget?
Azt mondod, hogy nem.

De élvezheted
a szépet, a jót, szentet
és igazat is.

Sőt, csak azt fogod
igazán akarni, mert
erre születtél.

Szeretni, adni,
nem kérni, csak nyújtani
amit kér a sors.

És boldog lehetsz,
hogy ilyen életed van.
Élsz s szeretve vagy.