Hungarian Recordings

Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy szegény ember; annak volt egy felesége, három leánya meg egy kis malaca. Egyszer megölték a kis malacot, a húsát felkötötték a padlásra.

Már kolbásza, hurkája, sonkája, mindene elfogyott a kis malacnak, csak a gömböce volt még meg. Egyszer arra is ráéhezett a szegény asszony, felküldte a legöregebb leányát a padlásra:

- Eredj leányom, hozd le azt a kis gömböcöt, főzzük meg.

Felment a legöregebbik leány érte; amint le akarta vágni, elkiáltotta magát a kis gömböc: "Hamm, bekaplak!" - azzal bekapta. Már odalent nem győzték várni. Felküldte a szegény asszony a középső leányát:

- Eredj már, leányom, nézd meg, mit csinál a nénéd ennyi ideig.

Felment a középső leány, kereste a nénjét, s hogy nem találta, le akarta vágni a gömböcöt. De a gömböc megint elkiáltotta magát: "Hamm, téged is bekaplak!" - azzal bekapta ezt is. Már odalent sehogy se tudták elgondolni, hogy mért nem jön az a két leány, felküldte hát a szegény asszony a legkisebb leányát is:

- Ugyan, leányom, eredj már fel, nézd meg, mit csinál a két nénéd. Aztán hozzátok le azt a gömböcöt valahára.

Felment a legkisebb leány is, de ezt is csak elnyelte a gömböc. Már a két öreg sehogy se tudta mire vélni a dolgot.

- No, apjuk - mondja a szegény asszony -, már látom, magamnak kell felmennem. Azok most bizonyosan az aszalt meggyet eszik.

Felment a szegény asszony, kereste a leányait, hogy nem találta, le akarta vágni a gömböcöt, de a gömböc ezt is bekapta. A szegény ember csak várta, csak várta őket, hogy nem jöttek, gondolta, tán valami baj van, felment ez is. Amint közel ment a kis gömböchöz, ez elkiáltotta magát: "Hamm, téged is bekaplak!" Azzal bekapta ezt is, de a rossz kócmadzag már az öt embert nem bírta meg, leszakadt a kis gömböc. Elkezdett görögni, görgött-görgött, a padlás grádicsán is legörgött, kiment egyenesen az utcára. Éppen ott ment el egy csomó kaszás, jött haza a mezőről, a kis gömböc azokra is rákiáltott: "Hamm, titeket is bekaplak!" Azzal bekapta ezeket is. Megint csak görgött odább; előtalált egy regement katonát, azokra is rákiáltott: "Hamm, titeket is bekaplak!" Azzal bekapta ezeket is.

Megint csak görgött odább, egyszer csak egy hídra ért, amely alól a víz egészen ki volt száradva, éppen akkor ment arra egy hintó, a kis gömböc félre akart előle ugrani, hogy el ne tapossa, de leesett a hídról, kirepedt az oldala, kiömlött belőle a sok ember, ki-ki a maga dolgára ment, a kis gömböc meg ott maradt kirepedve.

Ha a kis gömböc ki nem repedt volna, az én mesém is tovább tartott volna.

I don't speak hungarian.

Abban az évben későn jött a húsvét, de korán kitavaszodott. Már a tél utóján híre ment, hogy nemsokára feloszlatnak; még csupa hó volt a kert, amikor jött egy pecsétes írás a Tankiszerelő Vállalattől, hogy a rendház arra alkalmas helyiségeit raktár céljaira igénybe veszik. Aztán hónapokig nem történt semmi. Csendben vártunk, szomorkodtunk, de azért a szomorúságba belopta magát egy kis kíváncsiság is. Végül egy reggel bedübörögtek az udvarra a teherautók, telerakva olajoshordókkal.

Ők is írást hoztak, hogy a rendház olajraktár lesz. Az udvar felől falat törtek, deszkapallót raktak, azon gurították föl az olajoshordókat a refektóriumba. Másnap, a nagypénteket megelőző pénteken, beharangoztak az utolsó korai misére.

Volt egy tágas helyiség - inkább valami átjáróféle - a rendház és a kápolna között. Máskor itt fogadtuk a látogatókat. Berendezése csak néhány lóca, egy nagy asztal és egy nagy feszület. A szentmise után itt gyülekeztünk, mert a kápolna már végleg le volt zárva, és Anyánk nem akarta, hogy visszamenjünk a rendházba. Kora hajnalban kiürítettük a cellákat, lemostuk az ablakokat és felsúroltuk a padlót; materek és sororok együtt mostuk a követ, és együtt kentük be viasszal a küszöböket. Február óta - akkor kezdtek el szállingózni a hírek - úgyszólván minden különbség megszűnt materek és sororok között.

Nem tudom. Lehet, hogy az év végén vagy a következő évben megyek. Még nem voltam Londonban. Egyesült Királyságban sem. Nagyon kíváncsi vagyok.
Engem nagyon érdekel az angol nyelv.

Köszönöm a válaszát!
Szerintem London érdekes város. Izgatottan várom az Olimpiai játékokat. Szeretsz sportolni?
Szeretem jó kondícióban tartani magam és sokat kerékpározni/biciklizni. Biciklivel járok dolgozni. De akárhogy is, közeledik a tél, így nem mindig kellemes.

Mostanában egy call-centerben dolgozok. Tudom, hogy nem egy álom állás, de most nincs jobb.

Megkérdezhetem, hol dolgozik ?

Sajnos, nem szeretek sportolni. De szeretek sokat sétálni, kerékpározni és tollasozni. Mostanában nem tollasozom, mert hideg van. Nálatok is?

Londonban leszel, mikor elkezdődnek az Olimpiai játékok? Vagy inkább a TV-ben nézed meg?

Én egy nemzetközi intézetben dolgozom informatikai munkatársként szeptember óta Budapesten. Előtte adminisztrátor voltam 2 évig. És te hol dolgozol?

Nős vagy? Vannak gyerekeid? Mit csinálsz a szabadidődben? Milyen gyakran vagy itt ezen az oldalon?

I am a crazy white girl

Kedves nézőink. Feri bácsi ma ünnepli századik születésnapját

Dilbert egy szatirikus amerikai képregénysorozat egy Dilbert nevű mérnökről. Fő témája az irodai környezet, a nagyvállalati lét, a bürokrácia, illetve a mérnöksztereotípiák kifigurázása. A sorozat 1989 óta fut, nagy népszerűségnek örvend és több díjat is nyert. 65 ország 2000 lapjában jelenik meg rendszeresen, de szerzője, Scott Adams, több könyv formájában is megjelentette, valamint egy kevésbé sikeres rajzfilmsorozat is készült belőle.

Dilbert
Dilbert egy menthetetlenül technikai beállítottságú villamosmérnök. Rendszerint fehér ingben látható, egy piros-fekete csíkos nyakkendővel, ami mindig rosszul áll. Dilbertnél gyakran visszatérő téma a randevúzás, ami kivétel nélkül rosszul sül el. Dilbert egy közelebbről nem definiált műszaki cégnél dolgozik fejlesztőként, naphosszat vagy irodai fülkéjében ül, vagy értelmetlen értekezleteken.

Főnök
Az elsődleges humorforrás Dilbert közvetlen főnöke. Egy középkorú, kopaszodó középvezető, aki tökéletesen inkompetens, etikátlan, önimádó figura. Rendszerint a leghalványabb elképzelése sincs arról, hogy mit kér az embereitől. A valódi nevét sosem említik, de Phil testvére.

Wally
Dilbert egyik munkatársa. Idősebb, végletekig cinikus, lusta, unott mérnök. Kövér, kopasz és szinte mindig kávé van a kezében, amivel némileg ellensúlyozni tudja a látszatot, hogy nem csinál semmit.

Alice
Dilbert egyik munkatársa. Egyike azon keveseknek, akik értenek is ahhoz, amit csinálnak, ami krónikus túlterheléssel és idegességgel jár. Alicenak jellegzetes háromszögletű haja van, és igen hamar eljár a keze.

Dogbert
Dilbert kutyája. Lévén egy géniusz számos befolyásos pozícióban megjelenik. Nem titkolt célja a világuralom. Minden cinizmusa ellenére szereti Dilbertet.

Mit értesz a „civilizáció kritikáján”?

Lényegében a civilizáció összefüggésekben való szemléletét; azt, hogy a környezete felől tekintünk rá, nem saját mitológiájának lencséin át. Például arra tanítanak bennünket, hogy a történelem előtti időkre átmeneti korként gondoljunk, amelyből feltétlenül a miénkhez hasonló világnak kellett „kifejlődnie”. Valójában legalább százszor tovább éltünk vadászatból meg gyűjtögetésből, mint földművelésből, és éppen a saját korunk mutatja az átmenetiség, a bizonytalanság és a rövidség minden jelét. A civilizáció kritikája új keretbe foglalja a dolgokat, így azután a „primitív” emberek emberi normának fognak látszani, a civilizáció pedig egy félresikerült rövid kísérletnek.

Egy másik példa: mondjuk, hogy betörök hozzád, megölöm a családodat, téged rácsok mögé zárlak, kidobom mindenedet, a saját ízlésemnek megfelelően átfestem a házat, és aztán mindezt „növekedésnek” hívom, mert eggyel több házam van, vagy pedig „fejlődésnek”, mert a saját cuccaim vannak a tieid helyén. Pontosan ezt teszi a civilizáció – a természettel, az élőlényekkel, a természeti népekkel, sőt még a civilizáció más ágaihoz tartozók emberekkel is.

Azért ennyire nem rossz a helyzet, ugye?

Közép- és Délnyugat-Ázsia sivatagjait, valamint a Földközi-tenger térségét valaha erdők borították. Az ősi birodalmak kivágták őket, a fát tüzelőnek használva fémet olvasztottak a fegyverek készítéséhez, és hajókat építettek, aztán mindezek segítségével leigázták a szomszédaikat. A történelem összes „sikeres” civilizációja a következő sémát követte: a Föld élőlényeit növekvő emberi népességgé alakították, amelynek aztán még több földet kellett meghódítania és kimerítenie a saját fennmaradásához, ezért rák módjára ezer kilométerekre terjeszkedtek, elpusztították az útjukba kerülő élőhelyeket és kultúrákat, végül aztán teljesen megőrültek, kimerítették a földjeiket, és összeomlottak.

A disznók most árulták el, hogy az elmúlt három hónap alatt megtanultak olvasni és írni egy régi ábécéskönyvből, amely valamikor Mr. Jones gyermekeié volt, aztán kidobták a szemétdombra. Napóleon fekete és fehér festéket hozatott, és kivezette a társaságot a főútra nyíló ötreteszes kapuhoz. Ott aztán Hógolyó (mert ő tudott a legjobban írni) ecsetet fogott a csülkébe, festékkel bemázolta a MAJOR felírást a kapu felső keresztfáján, és a helyére odafestette, hogy ÁLLATFARM. Attól fogva ez lett a tanya neve. Ezután visszamentek az épületekhez, majd Hógolyó és Napóleon létrát hozattak, és nekitámasztották a nagy pajta hátsó falának. Elmagyarázták, hogy a disznóknak az utóbbi három hónapban folytatott tanulmányaik során sikerült az Állatizmus alapelveit hét parancsolatban összefoglalni. Ezt a Hétparancsolatot most fel fogják írni a falra, ezek változtathatatlan törvények lesznek, és az Állatfarm valamennyi állatának mindörökké ezek szerint kell élnie. Hógolyó némi nehézségek árán (mert disznónak nem könnyű létrán egyensúlyoznia) felmászott a létrára, és munkához látott, Süvi pedig néhány fokkal lejjebb a festékesdobozt tartotta. A parancsolatokat akkora fehér betűkkel írták fel a kátrányos falra, hogy harminc méter távolságból is el lehetett őket olvasni. Így szóltak:

HÉTPARANCSOLAT

1. Aki két lábon jár, az ellenség.

2. Aki négy lábon jár, vagy szárnyai vannak, az barát.

3. Állat nem visel ruhát.

4. Állat nem alszik ágyban.

5. Állat nem iszik alkoholt.

6. Állat nem öl meg más állatot.

7. Minden állat egyenlő.

A felirat csinos lett, s bár Hógolyó a "barát" szót "bárat"-nak írta, az egyik "S" betűt pedig fordítva görbítette, a helyesírás elejétől végéig hibátlan volt. Hógolyó felolvasta a többiek épülésére. Valamennyi állat teljes egyetértéssel bólogatott, az ügyesebbek pedig mindjárt el is kezdték megtanulni a parancsolatokat.

- Most pedig, elvtársak - kiáltotta Hógolyó, ledobva az ecsetet -, előre a rétre! Becsületbeli ügyünk, hogy hamarabb behordjuk a szénát, mint Jones meg a béresei.

Ebben a pillanatban azonban a három tehén, aki már egy ideje feszengett, elkezdett hangosan bőgni. Huszonnégy órája nem fejték meg őket, már majd kipukkadt a tőgyük. A disznók némi gondolkodás után sajtárokat hozattak, és sikeresen meg is fejték a teheneket; a csülkük igen alkalmasnak bizonyult erre a feladatra. Nemsokára öt sajtár telt meg a habzó, sűrű tejjel, s ezt sok állat látható érdeklődéssel figyelte.

- Mi lesz ezzel a sok tejjel? - kérdezte valamelyik.

- Jones néha bele szokott keverni egy kicsit a tápba - kottyantotta ki az egyik tyúk.

- Ne törődjetek most a tejjel, elvtársak! - kiáltotta Napóleon, és odaállt a sajtárok elé. - Gondoskodni fogunk róla. Most az aratás a fontos. Hógolyó elvtárs fog vezetni. Pár perc múlva én is követlek benneteket. Előre, elvtársak! Vár rátok a széna.

Az állatok elindultak a kaszálóra. Mikor este visszatértek, észrevették, hogy a tej eltűnt.

én, me, te, ti, maga, maguk, ön önök, ö, ök
vagyok, vagyunk, vagy, vagytok, van, vannak
fiatal nö, Neve? Mi a foglalkozása? Diak vagyok. állampolgárság
üzletember, családi neve, utóneve, orvos, rendör, pincér, Tim ir?
Érti? Szabad? Milyen itt a halászlé? Kíváncsi vagyok, mert szakács vagyok.
Én újságíró vagyok. Halász Edit Magyar szakács. finom.